Az iskolakezdést illetően az anyák nagyon gondosak. Már hetekkel, sőt hónapokkal előtte rohangásznak a felszerelések után.  Időt, fáradtságot, pénzt nem kímélve igyekeznek beszerezni mindent ami az iskolakezdéshez szükséges,  iskolatáskát, tolltartót, tornacipőt, melegítőt, füzeteket, ceruzákat, stb. Fontos kellékek ezek, láthatóak, kézzel foghatóak... Mégis, pár év múlva a Budmil iskolatáska is elrongyolódik, a most még oly' fontos füzeteket, tankönyveket egy év múlva kidobjuk, elégetjük, vagy a hulladékgyűjtésbe elvisszük.  Kézzel foghatóak, iskolakezdéskor elengedhetetlenül fontosak, de sajnos nem időtállóak. Ám mi van azokkal az fontos iskolai  " kellékekkel" amelyek ugyan nem kézzelfoghatóak, de évek múlva is jelen lesznek, sőt gyarapodnak és még kamatoznak is? ...continue reading →

Elsős a lányom. Igaz, hogy  már a gimnáziumban, de akkor is  elsős, annak minden megpróbáltatásaival együtt, és a minap szinte úgy esett be az ajtón.  Fáradtan, elgyötörten, lázasan, betegen, tele ( az orvos szerint talán) allergiás kiütésekkel.  Miután bele tudtam könyörögni nagy nehezen   a Calcium pezsgőtablettát, ( mert azért ha rosszul is  érzi magát, ő akkor is csak  egy kamaszlány, és ebből kifolyólag ugye  lázadnia kötelező), sejteni kezdtem, hogy mindezt valószínűleg a stressz, és  a sok-sok újfajta megpróbáltatás okozta nála. A teljesen új környezet, a versenyfutás az idővel, a rengeteg tanóra, sokszor délután 4-ig, sőt 6-ig, a feleltetések előtti izgalom,  a régi osztálytársak hiánya, a tőlük való  elszakadás fájdalma...És miközben egyetlen gyermekem kicsi lány lett újra, és szinte bújt belém, ( mert ő egy "Pulsatilla alkat" és számára az anyja közelsége a legjobb gyógyír) bennem egyre hangosabban kezdett el aggódni TündérTanárnéni, hogy ha  egy ilyen nagy gyermekkel is ez történik, akkor vajon hogyan élik meg az ő kis tanítványai az óvoda és iskolakezdést, hogyan sikerül a kicsiknek a beilleszkedés, és hogyan lehetne őket segíteni ebben? ...continue reading →