Szülő kérdez rovat: Mi legyen a fejlesztőjátékok sorsa?

5:30 du. fejlesztőjátékok

 

Amikor 2010 nyarán létrehoztam a TündérTanoda honlapot az volt a célom, hogy fejlesztő pedagógusként segítsem az anyukákat a gyermekükkel való otthoni foglalkozásban és az iskolára való előkészítésben. Célom volt, hogy önbizalmat és magabiztosságot adjak nekik azáltal, hogy írok  olyan dolgokról amiről máshol nem igen hallhatnak , és elérhető közelségbe hozom  a fejlesztő pedagógiát. Remélem a 3 év alatt valamennyire sikerült… 

Viszont végig bántott, hogy nem nagyon alakult ki társalgás a TündérTanoda olvasói között, és nem értettem miért nem kérdeznek, vagy ha én kérdezek miért nem válaszolnak a Kedves Szülők, miért ennyire bizalmatlanok még velem is??? Erre mai napig nem tudom a választ, és gyakran arra jutok, hogy a fagyos csend és a látszólagos közömbösség mögött talán az iskolával kapcsolatban elszenvedett fájdalmak emléke, vagy az éppen aktuális, iskolával és  iskolaérettséggel kapcsolatos megpróbáltatások állnak…

Hogy ennek ellenére még mindig itt vagyok és írok nektek, méghozzá éppen a 100. bejegyzést, az nagyban köszönhető egy 3 gyermekes anyukának, aki privátban mindig nagyon jó és motiváló kérdéseket tett fel nekem, így valamennyire bepillantást nyerhettem abba, hogy milyen kérdések foglalkoztatnak Titeket Szülőket, amelyekről szólni sem mertek  🙂   Mártát megkértem, hogy vállalja el itt a TündérTanodában, hogy az “online osztály eSZeM elnökeként” képvisel Titeket,  remélve , hogy hátha rajta keresztül bátrabban megnyíltok ti is felém és egymás felé, és megosztjátok a tapasztalataitokat, kérdéseiteket, kételyeiteket egymással…

Márta nagyon sokat segített nekem azzal, hogy önkéntelenül is a szószólótok lett, fogadjátok szeretettel az általa írt kérdéscsokrot, és a hozzászólásokban várjuk a ti tapasztalataitotokat a kérdéssel kapcsolatban, hogy:

Mi legyen a fejlesztőjátékokkal ha kinőtte a gyermek?

/ Márta – 3 gyerekes édesanya- kérdéscsokra /

 ” 3 kisgyermekkel (5 és fél, 3 és fél és 2 évesek) időről időre visszatérő problémánk, hogy kevés a hely a játékok tárolására – vagy talán a játékok vannak túl sokan. Így rendszeresen leülök a gyerekszobában és elkezdek válogatni: a törött-sérült játékok sorsa elég egyértelmű. A többi játékból próbálom kiválogatni azokat, amiket a gyerekeim már „kinőttek” – ezeket elajándékozzuk, eladjuk. A kiválogatott játékokra azonban ők még rávetik magukat, és kétségbeesetten kérdezik, hogy azért maradhat még egy-két játék, ugye megtarthatják. No, ilyenkor jön a lelkiismeret-furdalás: talán túl szigorúan szelektáltam? Talán csak én gondolom azt, hogy egyik vagy másik játék már nem nekik való?Ajándék vásárlásnál, illetve ha a rokonság a segítségünket kéri ajándék ügyben igyekszünk olyan játékokat válogatni, amitől a gyerkőc ügyesedik/okosodik/fejlődik. És erre vonatkozik igazán a kérdésem is: tudnál-e segíteni abban, hogy bizonyos típusú játékok milyen életkorig képesek fejleszteni, és mikor jön el az ideje annak, hogy átengedjük olyan gyerekeknek, akiknek az még való? (Nálunk igazán most az a  kérdés, hogy egy kétévest mi az, ami még fejleszt?)

 –  Vannak zenélős, állathangot adó, villogó játékaink. Jolly joker a gyerekeknél,   foggal, körömmel kapaszkodnak belé. Mi ezeket hasalós/felülős kortól használtuk – ok-okozati összefüggéseket tanult vele a gyerkőc (ha megnyomja a gombot, akkor zenél vagy villog), és nyilvánvalóan szórakoztatta. Egy kettő, egy három és főleg egy ötéves gyerek számára van még haszna a „gombnyomogatásnak”, vagy erőltethetem a  játéktól való megválást?

–  Vannak „huzigálós” játékaink, amiket a gyerkőc miután megtanult járni egy zsinór segítségével húzhat maga után – 3 gyerek után van belőle több verziónk is. Kétévesem még mindig szívesen huzigálja őket, de tudja még fejleszteni is őt, vagy legalább egy részét engedjük el? (Van belőle olyan fajta, ami montesszori is egyben – abban biztos vagyok, hogy a finommotoros készségeit fejleszti, de mi a helyzet azokkal, amik csak gurulnak, esetleg pislognak közben?)

–   Puha építőkockák (Clemmy soft) – lehet őket dobálni sérülés nélkül, lehet őket szopogatni (ez a funkció nálunk már nem aktuális), építeni már kevésbé, mert 3-4 darab után ledől. Kétévesem már Megabloks-al, Duplo-val, sőt, ha a nagyok játékába beszabadul akár kis Legoval is épít (próbálkozik). Szép, színes a puha kocka, de ugye nem bűn már megválni tőle?

 –Formaberakós játék: van belőle egyszerűbb verziónk, ami teljesen jó, és megtartanám. De van belőle zenélős/villogós, amit egy nagyon rövid zsinóron húzni is lehet, viszont a figurái annyira túlrészletezettek, hogy időnként még én is nehezen préselem át a lukon. Vétek megválni tőle, ha az alap funkcióit nem igazán látja el?

– És egyáltalán: mi a teendő olyankor, ha a gyerek nagyon ragaszkodik egy játékhoz, de már kinőtt belőle? (Nem plüssfigura, hanem valamiért nagyon kedves huzigálható, zenélős, építős, amivel 9 hónaposan már épített, egyévesen huzigálta, de most…) Hagyjam meg neki? Várjam meg, amíg magától megválik tőle? “

Nálatok is volt már probléma a játékok, fejlesztőjátékok  tárolásával, szelektálásával? Ti hogyan oldottátok meg?  Írjátok meg nekünk a hozzászólásokban!


5 hozzászólás

  1. Zsolt (Dr.T) Says:

    A legjobb megoldásnak az tűnik, hogy a gyerekkel feszültségmentesen megegyezni a “mi kell – mi nem kell” dologban. Ekkor biztosan nem sérül lelkileg, és lassan megtanulja mérlegelni a dolgokat, az érzéseit tisztázni, súlyozni. (A legrosszabb eset természetesen az, ha minden marad, mert “fontos”, kivéve azokat a dolgokat, amik közvetlen balesetveszélyessé váltak)
    Érdemes arra is gondolni, hogy a gyereknek is van joga a tulajdonhoz, és ez tiszteletben tartani. 🙂

  2. TündérTanárnéni Says:

    Köszönöm szépen Dr Tokaji Zsolt Biofizikus Úr hozzászólását a Szülők nevében is!
    A Kedves Szülőket pedig arra biztatom, hogy kérdezzenek bátran a Doktor Úrtól, ugyanis hiperaktív gyerekekkel kapcsolatban is végzett már kutatásokat 🙂

  3. Márta Says:

    Köszönöm, megfogadom! 🙂

  4. Márta Says:

    Azt gondolom, hogy időközben sikerült egy olyan még megoldást találnom, amivel mindenki nyerhet – nekem legalábbis jónak tűnik.
    Kétévesem megkezdte a bölcsődét, túl vagyunk a beszoktatáson. A bölcsiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni – a gyerkőc szereti, a gondozónők emberfeletti nyugalommal rendelkeznek, egészségtudatosan étkeztetik a gyerekeket… Önkormányzati bölcsi lévén, csak egy dologból van kevés, és az a pénz.
    Azt gondoltam tehát, hogy a “kinőtt” játékainkat megörökölhetné a bölcsi, így kétévesem, ha kedve tartja, akkor játszhat még ezekkel a játékokkal majd’ egy évig (ameddig az ovit el nem kezdi). Így könnyebb lesz neki elválni a játékoktól, a bölcsiben is örülni fognak neki, és nekem is sikerül élhető körülményeket teremteni a gyerekszobában.
    A nagyobbak pedig úgy látom, hogy megértik, hogy ezek a játékok már nem nekik valók.
    Ugye, ezt nem csak én érzem jó megoldásnak?

  5. TündérTanárnéni Says:

    Ötletes, nemes, és nagyon jó megoldásnak érzem én is! 🙂

Szólj hozzá!

A te hozzászólásod:

You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Figyelem!:Türelmedet kérjük! A hozzászólások elsőként moderációs sorba kerülnek,így időbe telik amíg megjelennek az oldalunkon./Köszönjük a hozzászólásodat!/ .