TündérTanárnéni esete a megdobbanó szívű, gyermekmentős plüssmackókkal

plüssmaci...már akkor sejthettem volna,  hogy a plüssmacik készülnek  velem kapcsolatban valamire, amikor Bene  egy nagyobb méretű, ellenállhatatlanul édes  mélybarna  színű játékmackóval érkezett a fejlesztő foglalkozásra. Azonnal megkért, hogy vigyázzak rá nagyon amíg ő a hintában ül....és hozzátette, hogy : "Dobog a szíve! " Micsoda?  Egy plüssmackónak dobog a szíve? Egyszerre volt mókás és végtelenül aranyos a dolog. Miközben a tenyerem a játékmackó dobogó szíve felett pihent bevillant, hogy pár napja is láttam valami macis felhívást...Ja igen!  Valami mentős maci gyűjtés valahol Győr közelében...Lájkoltam is....de nem itt van...

A mentős mackók végtelenül tapintatos és empatikus teremtmények, és  mivel éppen költözés előtt álltam -ráadásul nem csak én, hanem még a miskolci FejlesztőKuckó is - nem akartak lerohanni a szándékukkal. Eleinte csak jeleket adtak, finoman hívogattak rám bízva a döntést, hogy segítek-e nekik vagy sem...

Igaz, valójában a dobogó szívük mélyén pontosan tudták, hogy a gyermekekért TündérTanárnéni úgyis minden áldozatra hajlandó...

Amikor pár nap múlva azzal a hírrel érkezett hozzám Melitta  a FejlesztőKuckóba, hogy felkérték hogy vegye kézbe a   teljes Borsod megyei mentőmaci gyűjtés koordinálását, és hogy segítenék-e neki ebben,  és hogy ki is jelölne a Facebook csoportban adminisztrátornak, akkor már pontosan tudtam, hogy csak egyfajta válaszom lehet: az IGEN!

Melittáékat már évek óta magam mellett tudhatom a munkám kapcsán, amióta elindult a miskolci FejlesztőKuckó azóta velem vannak.  Ráadásul úgy, hogy a kislánya már másfél évesen is a korosztálya fölött volt a képességeit illetően, ma pedig már a tehetséggondozásnál tartunk.  Ha tudatos anyukát kellene említenem, én bizony kapásból Melittát mondanám...

...ám van egy ennél sejtelmesebb kötődés is köztünk. Melittáék ott laknak, ahol az én imádott dédnagyapám született és felnevelkedett. Szirmabesenyőben. Imádott Öregnagyapám hatására lettem leginkább olyan aki most vagyok, a tanulást, tudást, könyveket pártoló, elkötelezett segítő...  Egyszerű emberként írástudó volt az írástudatlan kortársai között, de mindig csak szerényen, és mindig másokat segítve....1900-ban született, és mivel édesanyját korán elveszítette, anyai nagyapja nevelte, aki kántortanító volt, tőle tanult meg olvasni. Kislányként a 80-as évek elején, én minden délután azt láttam, hogy dédnagyapám hétköznapi, munkás ruhában órákig olvas. Újságot, régi könyveket, egyebeket... Nagy büszkeség volt nekem mellé telepedve rajzolgatni, firkálgatni, képeskönyveket nézegetni, és egy idő után közösen játszottunk "okosító" játékokat.  Nekem ez volt a fejlesztő foglalkozás. Amit legtöbbször az szakított meg, hogy valamelyik vele egykorú ismerőse átjött hozzá, hogy olvassa már el neki mit írnak a levélben amit éppen a hivatalból kaptak, és írjon már meg egy választ nekik a nevükben. ...Hát persze, hogy az én szívem is megdobbant amikor megtudtam, hogy Melittáék Szirmabesenyőből érkeztek.

A mentősmaci gyűjtés kapcsán hamar összeállt egy szorgalmas, segítőkész női kör Melitta köré. A plüssmackók csupaszív de huncut kis teremtmények és olyan rejtett kapcsolódások derültek ki időközben, hogy mosolyogva kapkodtuk a fejünket.  Topa Edina szintén Szirmabesenyőből mindig készen állt, ha a mackók csomagolásában kellett azonnali segítség Melittának , nekem meg ráadásul még druszám is 🙂  Dapsy Kriszti lendülete és szervezettsége mindenkit magával ragadott, plüssmaci szállításban, szervezésben, csomagolásban, a média előtt való megjelenésben, propagálásban  mindig ott volt Melitta mellett. Amikor kiderült egy internetes beszélgetés kapcsán, hogy ő bizony abba a faluba jár fodrászhoz még mindig ahol én felnőttem, és ahhoz a fodrászhölgyhöz aki először frizurát készített nekem csak mosolyogtam. Édes, huncut mentős plüssmackók jól összehoztatok minket, hogy a  beteg gyerekek segítségére legyünk!

Amikor az ötödik hölgy az ózdi Edina is úgy döntött, hogy mellénk áll végtelenül örültem.  Vele már régóta van közös küldetésünk, és tudtam, hogy mennyire precíz, és milyen magas szintű tudással bír számítógépes programok, alkalmazások és adminisztráció terén.  Neki köszönhetjük a csodaszép macis szórólapokat, plakátokat, a mindig pontos kimutatást arról,  hogy éppen hol tart a macigyűjtés...

Jómagam az internetes posztolásban, illusztrációs képek keresésében és az érkező fotók Facebook oldalra való felrakásában, no meg a tagok felvételében vettem ki leginkább a részem. Nekem ez volt könnyű, ebben van már több éves jártasságom a TündérTanoda honlap és a miskolci FejlesztőKuckóm révén. Utólag is bocsánat az ismerősöktől, hogy kérdés nélkül beraktam őket a csoportba - nem szokásom alapból az ilyesmi - de ez a kezdeményezés annyira kedves, nemes és szíveket megdobbantó volt, hogy úgy éreztem ezt kell tennem... Fontosnak éreztem, hogy tudjanak róla minél többen.

Az adventi időszak kezdetén még a Gondviselés is a karjaiban vett. Advent első vasárnapját megelőző szombaton költöztem, én is, meg a FejlesztőKuckó is, és félő volt, hogy hetekig nem lesz internetem, és mind a fejlesztő pedagógiai munkám, mind pedig a Mentősmaci gyűjtésben való aktivitásom szünetelni fog...

Ám a plüssmacik összefogtak az adventi angyalokkal és egy földi angyal ( Figeczki Szilvia)  személyében a segítségemre siettek, és olyan szerencsés lehettem, hogy amikor még  csak a FejlesztőKuckó bútorait és berendezési tárgyait hoztuk felfelé, már akkor be volt kötve az új lakásba az internetszolgáltatás..

Egy napot sem kellett távol lennem a mentősmaci gyűjtő kampányból, és amikor a költözés napján a lakás régi tulajdonosa kedvesen felhívott, hogy " hogy halad a költözés, és hol is lehet még leadni plüssmacikat?" csordultig tele volt a szívem örömmel...

....mert ilyen az amikor váratlanul a plüssmackók szíve  elkezd dobogni és rárezonálnak az emberi szívek is ...

mentősmackó

 

 

 

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük