Testvérféltékenység…Mit tehetünk ellene?

gyermeknevelés 1 Hozzászólás

 

testvérféltékenységA testvérféltékenység problémája már a Bibliában is megjelenik. Gondoljunk csak Kain és Ábel testvéri viszonyára. Az “atya” (  a szülő) szeretetét mindenáron birtokolni akarjuk, akkor érezzük biztonságban és jól  magunkat,  ha  a szülők figyelmét, tőrődését magunknak tudhatjuk. Emlékszem 3 éves múltam amikor az öcsém megszületett.  Igyekeztem én szeretni, ha sírt a szájába nyomtam a margarétás cumiját, ha ordított mert éhes volt én megkínáltam nápolyival, ha a pelenkából kibontva szabadon rugdalózott, megpuszilgattam a lábujjait, amit később már leharapni akartam, mert arra a következtetésre jutottam, hogy biztosan azért foglalkoznak vele többet, mert neki teljesen rendben vannak a lábujjai, nem olyan “más” a kislábujja, mint az enyém… Tovább…


Utánozás majomszokás?….vagy az már a szociális tanulás?

gyermeknevelés Nincs Hozzászólás

utánozás, szociális tanulásEmlékszem, úgy másfél éves forma lehetett a lányom és éppen egy védőoltásról érkeztünk haza.  Miután a csizmáját levettem a lábáról, úgy ahogy volt overallban beosont a szobába, leterítette a textilpelenkát az ágyra ( azt amelyiken egy fél órával korábban még ő feküdt az orvosi rendelőben)  ráfektette hasra  a “Bíbí babáját”,  majd visszafordította, sajnálkozva nézte egy darabig, majd hirtelen felkapta, és magához ölelte a következő szavak kíséretében: “Szemmi baj…szemmi baj” és gyengéden bebugyolálta Bíbí  babát a  hátához simított textilpelenkával… Hirtelen dejavu érzésem támadt, valahogy olyan ismerős volt nekem ez az egész, mintha másodszor élnék át valamit, mígnem belém nyilalt a felismerés: A lányom egy az egyben leutánozta az orvosi rendelőben tapasztalt, vele kapcsolatos viselkedésemet! … Noémi innentől kezdve ha bárkit szomorkodni, vagy sírni látott  a környezetében, a játszótéren, vagy a parkban odetotyogott hozzá, megsimogatta a hátát, és  sűrűn modogatta neki, hogy “szemmi baj, szemmi baj” 🙂 Tovább…


Az én karácsonyi mesém….

gyermeknevelés Nincs Hozzászólás

 

karácsony, lottónyereményA karos lócán ébredeztem … Már sötétedett, és ahogy  fáradtan pislogva próbáltam nyitogatni a szemeimet, szines fények táncára lettem figyelmes. Puha párnák sokasága ölelt körül óvóan, az egyiknek a csücskét szorongattam éppen… Egy fénnyel teli pillanatban,  amikor ezer szines karika táncolt a szobában körülöttem, ijedten vettem észre, hogy nem a saját helyemen vagyok, nem a  mama hímezte kedvenc  “zsoltis” párnámat szorongatom, és a takaróm sem a megszokott.  Valamiért Öregpapó ujjasa van rámterítve… Ó hát persze!  Öregpapóéknál vagyok… most már emlékszem, hogy  ebéd után odaültem hozzá a sparhet melletti  lócára, szorosan odabújtam a karjához, egy darabig játszadoztam azokkal a furcsa és rugalmas kék vonalakkal  a  kezén,  ő pedig arról beszélt, hogy  jönni fog este  a KisJézus! Tovább…